Hát már az is baj?!

A Kontra Műhely mindig is foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyek a fiatalok oktatásának hiányosságaiból, illetve a munkaerőpiacon való megjelenésük sajátosságaiból fakadtak. Most egy gyors felmérést készítettek Fiatal művész vagy? Azabaj?! címmel. Nem a tudományos alaposság, hanem a szakma figyelmének a felhívása volt a cél. Merthogy manapság nem egyszerű fiatal művészként elhelyezkedni Magyarországon és ezen ideje lenne változtatni!

A felmérést 5 nap alatt, egy 91 fős, nem reprezentatív mintán végezték el. Anonim módon kellett kitölteniük egy online kérdőívet a válaszadóknak, akiknek a többsége 22 és 27 év közötti, felsőfokú művészeti tanulmányokat folytató fiatal volt. Keresetük jóval az átlag alatt maradt, hiszen többségük még tanul és a szüleivel él. Vagyis egy olyan réteg töltötte ki a kérdőívet, akikben megvan a lehetőség egy sikeres művészi pályára, ha megfelelő támogatást kapnak. De lássuk az eredményeket!

A felsőfokú művészeti oktatással kapcsolatban is az az egyik legnagyobb probléma, mint általában a magyar felsőoktatással: túl sok az elméleti és túl kevés a gyakorlati képzés. Pedig a művészeti pályán különösen nagy jelentősége kellene, hogy legyen a gyakorlatnak. Emellett a válaszadók legfőbb panasza az volt, hogy a tanárok egyáltalán nem nyitottak az újdonságokra, még ha a tudásuk elavult, akkor sem. Így a hallgatóknak önállóan kell használható tapasztalatot szerezniük. Ennek ellenére körülbelül a válaszadók harmada tervezi, hogy részt vesz további intézményesített oktatásban. Ez valószínűleg a munkanélküliség elől való menekülés a részükről.

A megélhetésükre vonatkozó kérdésekre nagyon sokan olyan válaszokat adtak, amelyekből kiderül hogy úgy érzik, rá vannak kényszerülve arra, hogy elhagyják a művészeti pályát. Mindössze a válaszadók 15%-a mondhatja el magáról, hogy teljes jövedelme az alkotói tevékenységéből származik. A legtöbben még soha, semmilyen pályázati pénzt nem nyertek, vagyis szinte alig van olyan művész, aki megfelelő támogatást kapna az alkotáshoz. Lesújtó ez a kép.

És ha itthon nem megy, akkor mi a helyzet az országhatáron túl? A válaszadók körülbelül fele járt már szakmai, főként tanulmányi okból külföldön és a többség nyitott lenne arra, hogy néhány évet külföldön tanuljon vagy dolgozzon. Nos, nekik jó, hogy van azért lehetőségük arra, hogy a szakmájukon belül találjanak állást. Kis hazánknak és benne a hazai művészet kedvelőinek persze nem annyira jó, hogy ezt csak egy másik országban tehetik meg.

A felmérés készítői konkrét javaslatokat is kértek a válaszadóktól arra, hogy ők min változtatnának a művészeti oktatás egészét tekintve. A válaszok jelentős része független alkotói és szakmai közösségek, szellemi műhelyek létrehozására vonatkozott. A felsőoktatás során sokkal több közösségi munkára és kapcsolatépítési lehetőségre lenne igény. Azt is örömmel fogadnák, ha az egyetem a frissen végzetteket is támogatná, különösen az első időkben. Emellett fontosnak tartják, hogy az egyetemeknek együtt kéne működniük, hogy ne legyenek olyan belterjesek ezek az intézmények, illetve hogy már a képzés során szakmai kapcsolatokat létesíthessenek. Az oktató-hallgató viszony javítására is szükség lenne és persze több fiatal tanárra. Amit még kiemelkedően fontosnak tartanak a hallgatók, az az alkalmazott művészet terén éles munkák vállalása lenne az órák keretén belül.

Összegzésképpen elmondható, hogy a válaszadók a művészeti felsőoktatással és a finanszírozási rendszerrel sem elégedettek. Ennek az egyik oka az lehet, hogy a tapasztalataik egyelőre az egyetemi művészeti közegre korlátozódnak, de persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez az a közeg, amely alapjaiban meghatározza a későbbi művészek gondolkodását. Ezek alapján kijelenthető, hogy a művészeti felsőoktatási intézmények gyakorlatiatlanok, nem állnak megfelelő kapcsolatban a munkaerőpiaccal, belterjesek, az oktatók pedig nem naprakészek. A pályakezdőknek akkor van esélyük arra, hogy pályájukhoz kapcsolódó álláshoz jussanak, ha képesek saját magukat menedzselni. Ehhez viszont nem kapnak megfelelő képzést, tájékoztatást. Az eredmény, hogy a diplomaszerzés után a pályakezdők egy része külföldre költözik, a többség pedig pályaelhagyóvá válik. Ez pedig alapjaiban megkérdőjelezi a jelenlegi rendszer fenntarthatóságát.