A British Council szervezésében megvalósuló környezetvédelmi program Pesti Est különszámot kapott. A' üvegházhartás monnyon le!
A Pesti Est idei harmadik különszáma a Challenge Europe klímavédelmi programjának karbonképregénye a British Council támogatásával és megbízásából született meg. A kiadvány nem túl vastag (24 oldal) ellenben igen figyelemfelkeltő: bazinagy „NE VEDD EL!” felirattal van ellátva, amit aztán némileg pontosít az apróbetűs kitétel „Ha kidobnád olvasás után...inkább add tovább!”. Ez egyrészt felettébb környezettudatos, másrészt nagyon okosan épít kis hazánk két legstabilabb beidegződésére, miszerint: egyrészt, csak azért is az ellenkezőjét csináljuk annak, amit mondanak nekünk, másrészt, beteges vonzalmat érzünk az apróbetűs részek iránt.
A folyamat tehát a következő: újságot megpillant – „Ne vedd el!” feliratot elolvas – újságot elvesz – újságot tüzetesen megszemlél – apró betűs feliratot felfedez – apró betűs szöveget elolvas – apró betűs felirat kitörölhetetlenül rögzül. A különszám utóéletében kiemelten fontos, hogy az egyes számú beidegződés hatását jó eséllyel semlegesíti a kettes számú, és eldobás helyett a táskánkba vándorol a példány a kiskapu megtalálása felett érzett öröm nyomán. Muhhahaha! – nevet fel honfitársunk és hamarosan olvasni kezd.
A borító egyébként más eszközökkel is igyekszik elkapni és túszul ejteni a gyanútlan járókelők figyelmét. A diszkrét pázsitfüves (Poales) dizájnú Pesti Est különszám logót „Karbonsemleges kiadvány” felirattal billogozták meg, alatta három ismert emberünk (Joós „m1-en látható” Andrea, Kardos Horvát „Kaukázosos” János és Novák „Állandójelzőbeszúrásanélkülisismerős” Péter) emlékezteti embertársait a környezetvédelem fontosságára.
Miután sikerült kilábalni a mély depresszióból, amit a „karbonképregény” kifejezés értelmezésére tett próbálkozások során megtapasztalt teljes belső sötétség okozott, megilletődve nyitottam ki az újságot. Csodálatom a magazin megalkotói iránt tovább nőtt, miután a beköszönőnél rádöbbentem, hogy a jövő nemzedékeknek már országgyűlési biztosa is van. Politikusokkal szemben érzett alapvető ellenérzéseimen felülemelkedve elolvastam dr. Fülöp Sándor (a bizonyos országgyűlési biztos) gondolatait a jövőről. Jó! Frappáns, érthető, hihető. Ezen felbuzdulva már lendületesebben haladtam tovább a zöld alapszínnel ellátott oldalakon, hogy megismerkedjek a kiadvány apropójával, céljával és végre megpillanthassam a hőn áhított képregényt.
A különszám a British Council kezdeményezése nyomán létrejött programhoz kapcsolódik, ami a Low Carbon Futures – Challenge Europe címet viseli, amiben „az első évben 15 európai ország 220 lelkes fiatalja keresi a válaszokat a klímaváltozás kihívásaira”. A program különlegessége, hogy a résztvevők –„klímanagykövetek” – szabad kezet kaptak, hogy milyen projekteket indítanak el országukban.
A program és a sokszínű magyar csapat (kilenc tagja közt közgazdász, dizájner, jogász és biológus is akad) megismerése után végre fény derül a karbonképregény titkára is, ami nem más, mint a három, címlapon is megjelenő híresség főszereplésével megalkotott információs-népnevelő csomag, ami a lehető legközérthetőbb formában ad jó tanácsokat környezetünk megóvásához. Az eddig misztikus, már-már szakrális ködbe burkolózó kifejezés karbon fele azt jelenti, hogy a napi tevékenységeinkből fakadó károsanyag-kibocsátást szén-dioxid mennyiségre lefordítva ismerhetjük meg (plusz azt is, hogy pl. a bevásárlás során hány köbméternyi fenyőerdő CO2 elnyelő kapacitását használjuk el). A képregény része pedig azt jelenti, amit jelent, vagyis vizuális inputokkal megtámogatott történetet, melyben a hangot szövegbuborékok és a képzeletünk szolgáltatják és a cél általában a világ megmentése.
Nyolc oldalon át ismerkedhetünk a környezet kímélésének és a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének trükkjeivel. A legtöbbször három kockából álló, sokszor egymásnak felelgető minitörténetek nem hoznak forradalmi változást az életünkbe, inkább egy helyre gyűjtik a legtöbbször már ezer helyről hallott információkat és javaslatokat a szelektív hulladék gyűjtésről, a közlekedésről, vásárlásról, energiatakarékos izzókról és háztartásról. A kiadvány középén, ahol a Pléhbojban a kihajthatós csajt találjuk, itt egy kevésbé szexi poszterre akadunk, ami nagy valószínűséggel nem fogja autószerelő-műhelyek falát díszíteni (nem azért, mert az autószerelőknek alapvetők alapvetően környezetromboló mentalitással bírnának, hanem mert a mérete miatt a szerelőaknából nem vehetőek ki a részletek, nem úgy a lányokéi!), de összefoglalja az eddig tanultakat, és alaposan megvizsgálva vicces részletekre lelhetünk. (A toplistát a metántúltengéssel küszködő lufitehén, az esővízgyűjtőben tanyázó piranha és a réten tevékenykedő kisállatok vezetik.)
A különszám utolsó harmadában újra a klímanagyköveteké a főszerep, egész pontosan az általuk megálmodott környezetvédelmi hálózat gödöllői mintairodájáé. A Szent István Egyetemen kialakított iroda az első a tervezett hálózatból (Országos Klímairoda Hálózat), „olyan tudásközpontok a felsőoktatási intézmények falain belül ahol a környezetvédelemre nyitott 18-23 éves korosztály választ kap a témával kapcsolatos kérdéseire, bekapcsolódhat az iroda munkájába, klímavédelmi akcióprogramjaiba”. Kimerítő ismertetőt kapunk a központ kialakításának belsőépítészeti megoldásairól és környezetkímélő voltáról (tényleg igen jól néz ki...).
Tetszik a kezdeményezés. De tényleg. Annyira tetszik, hogy eltekintek a kiadványban szereplő emberek egyéb vállalkozásait felvonultató néhány hirdetés fikázásától, sőt a világmegmentős-népnevelős akciókkal kapcsolatban működő zsigeri beszólási 
kényszeremet is sikerült legyűrni és nem kezdek nyavalygásba a hiábavalóságról, meg a Nyugat (aminek azért mi is részei vagyunk már...) bambaságáról, amivel éhező afrikai törzseknek próbálja elmagyarázni a szőrmeviselés visszataszító voltát. Teszem ezt azért, mert valamit nem ártana már csinálni ezzel a bolygóval ami nem a tankerek zátonyra futtatásának, ártatlan bébifókák kupán vágásának vagy a hulladékok eltüntetésének roppant kreatív és dicsérendő tengerbesüllyesztős megoldásának szintjén mozog. Bár vizuális szeméttel borított korunknak megfelelően végletekig leegyszerűsített tanító-nevelő kiadvánnyal van dolgunk én azt mondom szeressük, egyrészt, mert szép, másrészt, mert végre valami ami nem próbál kibújni a felelősség alól, harmadrészt, mert IGAZA VAN. Tehát próbáljunk legalább kicsivel kevésbé megterhelni annak a bolygónak a bioszféráját, ami reményeim szerint nem lesz tú in van az emberiség bölcsője és koporsója, hanem megmarad elsődleges rendeltetésénél és lakóhelyet biztosít még sokáig a futóbolondok nagyzolva emberiségnek nevezett gyülekezetének.
A sok kicsi sokra megy szellemiségében mindenki tegye meg a tőle telhetőt: legyen karbonmmentes képregény, szimplán karbonmentes, szimplán képregény, tökmindegy csak szelektálja a hulladékot, tömegközlekedjen és MÁRCIUS 28-án 20.30-kor KAPCSOLJA LE A VILLANYT (Föld Órája – bővebben in inglis a képre kattintva), látogassa a www.klimairoda.hu-t, töltsön le onnan zenét – Kaukázus: Kistérség (jelszó klímatudatos), és hallgasson az örökbecsű mondásra (azért nem szó szerint): VÉDD A FÁKAT, EGYÉL HÓDOT!
| < Előző | Következő > |
|---|
