MediaGo.org - média, reklám, marketing csomópont.

Programfüzeteket nézegetni veszélyes elfoglaltság! Az ember nem is gondolná hova vezethet az, ha gyanútlanul olvasgatja őket a villamoson, miféle lelki és szellemi mocsárba keveredhet... Például ha meglát egy AKKU hirdetést...

Ez miezez? – merült fel bennem a kérdés. Mostanság szakmányban gyártom (na jó, még nem de igyekszem...) a különböző (program)magazinszerű ojjektumokról viccesnek szánt, mégis reménytelen szösszeneteimet, hogy az internetként is ismert digitális dzsungel kies mélységeibe kiáltsam: HÖ? Említett tevékenységem közepette akadt kezembe Fidelio EST áprilisi eseményeket bemutató száma és benne... Benne... Benne... Áááá!

A sokktól még mindig kissé nehézkesen forgó ujjakkal írom, hogy megtaláltam benne az egyébként szépreményű AKKU Kulturális és Esélyegyenlőségi Telephely izéjét. Izének neveztem el, mert – bár a formája ½ álló (tükör)hirdetés – fogalmam sincs mi akar lenni. Izé nem túl bonyolult lény, testfelépítése alapján a rovarok népének újabb tagja, van neki feje (fejléc: logó és cím), tora (kép: ipari környezetet tuningoló rakétalámpa – megtekinthető az AKKU mennyezeti felületein) és potroha (Karinthy idézet: származási hely – ha minden igaz – Utazás a koponyám körül). Mondjuk nincsenek lábai vagy szárnya vagy csápja amivel a ZS kategóriás horrorok dramaturgiájának megfelelően jól belenyúlna a fejembe és elkezdené irányítani a gondolataimat, hogy mostantól az AKKU az én királynőm, és mostantól őt szolgálom örökkön örökké (vagy míg Dolph Lundgren fel nem szabadít).

Nincs neki. És ez baj, mert mint – elméletben – hirdetésnek ez lenne a feladata. Sebaj! – kiáltottam fel a fenti gondolatmenet végén (valaki meg tudja mondani miért néztek rám furcsán a villamoson?) és elkönyveltem Izét a TCR oltárán feláldozott felületnek, akinek obszidián pengével nyitottuk fel mellkasát és még dobogó szívét kitépve az istenek és a társadalom kegyeiért imádkozunk. Miután az utazóközönség méregetésétől némileg megilletődve a Combino egy árnyékos sarkába húzódtam vissza szörnyű sejtésem támadt. Ha Izé benne van egy programmagazinban, akkor az AKKU műsorának is benne kell lennie!

Félve forgattam tovább a Fidelio lapjait és megállapítottam, hogy figyelmetlen voltam és nyolc oldallal korábban bizony ott szerepel az a bizonyos... Nem törődve a terjedelemmel, az ismétlések hanyagolásával leírom a teljes áprilisi programot: wakku.hu. Ennyi. Harmincszor egymás alatt. Namármost, ez teljesen tökéletesen kiválóan elképesztően nagyon jó megoldás. Itt. Merthogy katt rá és pabababááám. Csakhogy printről beszélünk. (Bár, hogy őszinte legyek, először erőteljesen keresni kezdtem a kurzort.) Ennél a pontnál fagytam le teljesen, és kezdtem bánni, hogy a múltkor nem tettem vásárlás tárgyává a vindóz kék halált ábrázoló pólót...

Azóta számos összeesküvés-elméletet gyártottam az üggyel kapcsolatban, de mivel túl sok óriáscéget, államot, titkosszolgálatot illetve idegen intelligenciát vizionáltam a történtek mögé, biztonságom érdekében ezeket nem közlöm, sőt lehet, hogy inkább kijelentem, hogy sosem léteztek, valamint még gondolni sem tudnék ilyenekre, mert néhány hete zaciba csaptam az agyamat (azóta is az abból a pénzből vett három kiflin tengődök). Ellenben egy – reményeim szerint – veszélytelenebb verziót elmondanék: az AKKU-t be akarják zárni, vagy legalábbis nem a jelenlegi formájában él majd tovább, és nincsenek programok. Ami gáz, mert a valószínűleg hattyúdalnak/utolsó szónak szánt hirdetés elérte a célját: ugyan ha most találkoztam volna először az AKKU nevével soha az életben nem mennék oda (bocs, genetikailag fixált bennem az idézetekkel szembeni kirekesztő és a legteljesebb mértékben rasszista hozzáállás) DE felhúztam magam rajta, felmentem a honlapra és most erről beszélek. Szóval SAVE THE WHALES! SAVE THE AKKU! (ha úgy gondolod).

Izé és kis barátja egyébként (borzalmas minőségben, hirtelen felindulásból elkövetett telefonos fényképezés eredményeként) megtekinthető kicsit fentebb, vagy a Fidelio EST áprilisi számában. Végszónak talán annyit, mondanék, mint a székely amikor meglát egy teknősbékát: "Na fiam, ez vagy valami, vagy megy valahova."